| Hírek : Interjú Csató Péterrel, a Replika énekesével |
Interjú Csató Péterrel, a Replika énekesével
pkm.hu 2006.03.19. 01:43
 Életem értelme: lelki segítséget nyújtani annak, aki rászorul
Interjú Csató Péterrel, a Replika énekesével
Amikor megismertem interjúalanyomat, folyamatosan ott motoszkált fejemben egy fogalom, amelyről azt írja egyik szótárunk: "közel egyformán erős, de ellentétes irányú motivációk, érzelmek, késztetések egyidejű jelentkezése." Azóta sem tudom, hogy csak prekoncepció ez vagy maga a valóság?
- Sohasem titkoltad, sőt, inkább büszkén vállalod "felemásságodat". Az országosan ismert rockzenekar, a Replika énekes-gitárosa és a debreceni Krisna-tudatúak tanító-vezetője vagy egy személyben. Nem okoz egyfajta skizofrén-érzést ez benned?
- Nem. Én innen jöttem, ez a világom, ezt szeretem. Már gimis koromtól érdekel a zene. Tanulás helyett sokat csavarogtam, koncertekre jártam. Korán alakítottam egy zenekart, akikkel azonban nem igazán jöttünk ki: mást akartak ők is, én is, három dudás egy csárdában nem fért meg. 1994-ben alakult a Replika, öt éve vagyunk a mai felállásban. Nem mondom, hogy nincsenek problémák, de azért jól megvagyunk, megy a szekér.
Igazából a Krisnás-életem sem más. Mindenki eljuthat erre a szintre, ha nem most, hát valamelyik következő életében. Ha akár mostani megtestesülésében, akár korábbi jelenlétei során jámborabb életet élt, könnyebben elfogadja az ezen az úton való haladást. A zenésztársaim például, elmondásuk szerint, még nem értek meg erre a helyzetre, ők az anyagi világ élvezetét választják inkább. Egyelőre. Azt mondják, értenek engem, de nem így van. Tudják, hogy Krisnás vagyok, de nem tudják, ez miről szól. Nem tudják, mit csinálok, mit gondolok, hova tartok. Én most is testi tudatban vagyok, nem lelki tudatban. Ez olyan, mint a kapcsoló két oldala: ha felfelé húzod, világos lesz, ha lefelé sötét. Az egyik kioltja a másikat. A felkelő nap feloldja a sötétséget. Én ezt tudom, és ezen dolgozom. Hogy felerősítsem a világos oldalt.
(Végre érts meg, hogy ez a világ nem csak annyi, amennyit itt látsz, és hogy csak élvezd, nem azért élsz.)
- Szóval a zenét szereted, a Krisnás-utat akarod...
- Tudom, hogy mit akarok. Tudom, hogy jó úton vagyok. Nekem ez a misszióm. Hogy gyakoroljak rendesen, hogy értsem meg, hogy tanuljak. Hogy örömet okozzak a lelki tanítómesteremnek. Nekünk az a célunk, hogy elégedetté tegyük lelki vezetőnket, és rajta keresztül Krisnát. Tudom, hogy egyetlen értelme van az életemnek: lelki segítséget nyújtani annak, aki rászorul. Amikor tanítottam, akkor is azt éreztem, hogy ez hasztalan dolog. Vagy amikor autistákkal foglalkoztam, annak sem láttam értelmét. Mert nem tudtam segíteni rajtuk. Mit érne, ha lenne százmillióm, és létesítenék egy kórházat? Ezzel mit segítenék nekik? Még harminc évig jól fogják érezni magukat. És aztán? Mire mennek vele? Ha lelkileg nem fejlődnek azon a rövid úton, ami itt a földi létben rendelkezésükre áll, akkor semmit sem haladtak előre.
- A mindennapokban hogy éled meg ezt a kettősséget?
- Ez csak kívülről kettősség. Hisz' az anyagi világban minden kettősségen alapul: te szellemi lény vagy, de anyagba zárva. Olyan szellemi úton haladok, amiről tudom, hogy jó. Azért a testemet érik próbák, és a szellemem sem ússza meg. Nekem is vannak vágyaim, engem is bombáz a világ reklámhadjárata és a koncertek bulijai olyanok, mint a pokol. Füst, pia, csajok. De próbálok úgy élni, ahogy szerintem helyes, a földi hívságokat háttérbe szorítani, és nagyobb hangsúlyt fektetni a szellemi kibontakozásra. A szövegeim próbálják felhívni a figyelmet, bár nem igazán ez a fontos a rajongóknak. De tudom, hogy az már egy szint, ha valaki hall dolgokról. Ha megkapja akusztikusan, a fülén keresztül az elméjébe telepszik, és ha nem most, akkor majd következő inkarnációjában hasznát fogja venni. Egy kis lépéssel előbbre lesz a személyes magvalósulása vonalán.
(Vedd meg, vedd meg, itt minden eladó, nézd meg, nézd, mit mond a híradó.)
- Azért érdekelne, hogy egy rocker mégis hogyan kerül kapcsolatba egy ilyen sajátos vallási irányzattal?
- Épp a zene révén. Már javában koncerteztünk, úgy három-négy éve működött a Replika, amikor jelentkezett nálunk egy zenekar, Mantrának hívták. Hogy ők jönnének előzenekarnak. Jól van, gyertek. Ez is egy rockzenekar volt egyébként, de Krisnás-fiúk alkották. Persze, sokat beszélgettünk. Nekem aztán mondhatták, nem volt rá fülem. Csak kerestem, kerestem, de nem láttam a szememtől. Élvezetek nélküli élet, semmi szex, pia, meg cigi. Na nem! Hagyjatok, gyerekek! Aztán egyszer csak észrevettem, hogy hiányozni kezdenek. Ők is, meg a beszélgetések is. Hogy van benne valami. Hogy el kéne gondolkozni rajta. Engem a példa vonzott, hogy olyan arcok, mint én. Hogy zenélnek, mint én, de mellette van egy tudatuk, ami nekem nincsen. Ez olyan, mint egy elrendezés. Itt nincs semmiféle szenteskedés, nincs képmutatás. Szimpatikusak voltak, kerestem a társaságukat.
(Azt sem tudjuk, miért élünk, csak élvezzük a szenvedélyünk.)
- Mennyiben különbözik más vallásoktól a tiétek?
- A többi vallás is jó, sokat nyújtanak az embereknek, minden spirituális út adhat fogódzót bármelyikünknek. De az mégiscsak furcsa, hogy egy vallásos ember elkövethet egy csomó bűnt, aztán megy gyónni. Igaz, tettem egy s mást, de úgyis kapok feloldozást. Ez tiszta gáz, durva sértés. Nincs kellő tudat és tudás bennük, ez így csak üres szentimentalizmus. A magunkét nem is vallásnak szoktuk nevezni, hanem megvalósulási folyamatnak. Ez az eredeti vallás. Ez az eredeti állapot. Ugyanis eredeti helyzetünkben mindnyájan Isten szerves részei, szolgái vagyunk. Ehhez kell visszatérnünk.
- Az átlagember nehezen fogad el másságokat. A hús nélküli étkezés, az alkohol mellőzése még csak hagyján, de a szex hiánya! Ez azért nehezen emészthető meg.
- Persze, a szex emberi dolog. De ha jól meggondoljuk, állati dolog is. Azt csináljuk, amit az állat. Táplálkozunk, párzunk, alszunk. Pontosan, mint az állat. Sokan mondták, lehetetlen szex nélkül élni, hiszen az fizikailag fáj. Szétfeszülsz, szétrobbansz, ha nem teheted. Én is csináltam. Eleinte gyakran, aztán egyre ritkábban. Sőt, most is tudnám, bármelyik pillanatban. De valamit meg kell érteni. Nekem is meg kell értenem valamit: azt kell tudatosítanom, hogy ezt nem kell megtennem. Aztán azért is tudom nem megtenni, mert elmúlik a fizikai kényszer. Amit az ember nap mint nap gyakorol, arra hajlama keletkezik. Akár rossz, akár jó az a dolog. És az ember el kezd ragaszkodni hozzá. A cigihez, a nemi élethez, a piáláshoz. A szenvedéseihez is. De ugyanúgy, ahogy rászoktál, le is tudsz szokni róla. Harmadrészt van benne misztika is. Van egy segítséged fentről. Onnan kapod a megértést. Ígéretet tettem, ezt teljesítem. A bhakták a felavatás előtt 1-2 évig gyakorolják a szex nélküli életet. Tévedés azt hinni, hogy ez az egészség rovására megy. Ez csak az elme kitalációja. Hogy prosztatarák lesz a következménye, meg egyéb hasonlók. Ezzel csak az elme csapja be az embert, jó ürügy a folytatásra, az ösztönök korlátok nélküli kiélésére. Mindez csak a tudás hiánya a cölibátussal kapcsolatban. Ha valaki érti, meg tudja csinálni, ha nem érti, nem tudja. Ilyen egyszerű ez. Mint a vizsgák: az orvostanhallgató végigcsinálja az összes vizsgáját, tanul, mert ezt akarja, megcsinálja, mert tudja, hogy meg kell csinálnia.
(Azt sem tudjuk, miért élünk, csak élvezzük a szenvedélyünk.)
- Említetted az alvást. Szoktál álmodni?
- Az életmódom miatt nagyon keveset alszok. Négy-öt órát általában. Talán emiatt, de nem nagyon álmodok. Vagy legalábbis nem emlékszem rá. Gyermekkoromban sokat álmodtam, sok visszatérő képpel. Hogy üldöznek, hogy nem tudok elmenekülni. Amikor a szíved a füledben lüktet, és követ egy róka. Ilyen sok volt. Azóta, minden álmom figyelmeztet valamire. Amikor például a Replika válságban volt, emlékszem, azt álmodtam, hogy ülök egy kocsiban, én a volánnál. Először hátranézek, aztán magam mellé. Egy-egy zenésztársam ül ott, teljesen összetörve, talpig gipszben. Ők képtelenek bármit is tenni, én meg vezetek.
(Hiába álmodod újra az álmaikat... ha közben magad köré építesz falat.)
- Vannak-e félelmeid?
- Megint csak a gyerekoromra utalhatok. Akkor sok mindentől féltem. Ahogy az álmaimban is. S most a halálfélelem. Az ember fél a haláltól. Hogy elveszti azt, ami az övé. Amíg erős a földi kötődése, mindenhez görcsösen ragaszkodik, ami anyagi: a házához, a kocsijához, a vasárnapi ebédéhez, a feleségéhez. Nem akarja ezeket elveszíteni. Minden félelem a halálfélelemből fakad.
(Szabadítsd meg magadat a félelmeidtől, amit másoktól kaptál.)
- Az ember néha furcsa érzelmeket produkál. Gyakran örömében sír, vagy bánatát nevetéssel oldja fel. Neked voltak hasonló eseteid?
- Ezek az extázis jelei: a hidegrázás, a sírás és nevetés egyszerre. Én nem emlékszem ilyenre. Utálok mások előtt sírni, nem szeretem, ha látják. De van egy élményem. Amikor a magyarországi Krisna-vezetőmet hallom, néha elindul a könnyem. Nincs semmi bajom, nem szorít a szívem, de érzem, hogy folyik a könnyem. Ez lehet az, mikor örömömben sírok.
- Mit jelent számodra a múlt és mit a jövő?
- Abból a szempontból fontos, hogy képet tár elém. Mert tudok összehasonlítani. Általa tudom megállapítani, hogy mi az, ami kell nekem, és mi az, aminek értelme van. Nekem erre jó, semmi másra igazából. Voltam nagyon lenn, amikor szinte bekebeleztek az érzékkielégítések, a gyors élvezetek. Nem törődtem azzal, hogy mit és hogyan eszek, vedeltem, füveztem. Amikor elindultam az útkeresésemen, sokféle könyvet elolvastam. Szepes Mária Vörös oroszlánja például azért tetszett, mert azt az üzenetet hordozta számomra, hogy nagyon mélyre kell süllyedni ahhoz, hogy aztán talpra tudjál állni. Az én életem ez volt. Én nagyon sokáig mentem lefele, 30-32 éves koromig lefelé tartó tendencia volt, és úgy érzem, most tartok felfelé. Ezt lehet érezni, és ez nem illúzió ilyenkor. Én sokáig nem tudtam, mit csináljak, nem értettem semmit. Annyit tudtam csak, hogy nyomni kell az életet. Hogy itt kell maradnom. Éppen ezért az öngyilkosság gondolatáig sohasem jutottam, a legroszszabb helyzetekben sem. Tudtam, hogy ez csak egy része az életemnek. Ezt a tudást hoztam az előző életemből. A Replika egyébként erről szól. Az élet céljáról. Mti kell tenni, hogy értelme legyen. Az idő Istennek egy képviselője, azért van idő, hogy meg tudjuk tapasztalni a dolgokat, és le tudjuk vonni belőle a következtetéseket.
(Az idő mindent elvesz, és amit kapsz, az csak átverés.)
- Na és a földi lét?
- A földi világon tudok olyan dolgokat csinálni, ami megértés. Itt tudom megérteni a dolgokat. Tevékenykednem kell. Cselekedeteimmel tisztítani a karmám, megindítani azt a fejlődési folyamatot, amely egy isteni tökéletesség irányába tart. Ez a földi élet csak kis szeletkéje annak a hosszú útnak, amire lépnem érdemes, de fontos, mert lehetőséget ad számomra megtalálni az értelmet.
(Azért élek, hogy egyszer majd mindent megértsek.)
- Szokás manapság az emberi kapcsolatok válságáról beszélni. Neked mi a véleményed erről?
- Csak érdekkapcsolatok léteznek. Nincs tiszta kapcsolat. Még ott is, ahol látszólag érdeknélküliség érvényesül, a szülő-gyerek viszonyban, szóval ott is felébred az érdek. Én megteszek érted mindent, de azért elvárom, hogy jó gyerek legyél, olyan, amilyent én szeretnék. A szülő megmondja a gyerekének, mit akar. Ha teljesíti, minden oké, ha nem, balhé van. És ezzel már meg is szűnt az érdek nélküli szeretet, a feltétel nélküli kapcsolat. Valamit valamiért. Meg kell hódolni a szülőnek, de én azt mondom, inkább istennek hódoljunk meg.
Az az igazság, hogy mindenki szolgál valakit. A gyerek szolgálja a szülőt, a beosztott a főnökét, a vállalkozó saját magát. Bár ő inkább önmaga rabszolgája. S itt főleg rabszolgák vannak. Ránk gyakran mondják, hogy kimosták az agyunkat. Én meg azt mondom, ők az agybemosottak. Magam is szolgálok, én a tanítómesteremet szolgálom.
(Csak élni akarom az éltemet, soha nem kértem a segítségeteket.)
- S mi a helyzet a szerelemmel?
- A szerelem, ha nagyon mélyre megyek, akkor az a vágy. Merő testiség. A plátói szerelem csak egy érzés. Mert olyan jól esik azt érezni. Az ember érzékeinek a rabja. Vágyik örömökre, arra született. S persze, a szerelem vak is, ez a legjellemzőbb természetére. Hiszem, hogy csak "az első látásra szerelem" létezik, legfeljebb nem ismeri fel mindenki azonnal. Mert a szerelemnél nincs karmikusabb dolog. Ha valakivel találkozol, az sohasem véletlen, annak van oka és szerepe az életedben. Én kétszer házasodtam. Az első házasságom idején nagyon fiatal voltam. Még a főiskola idején történt. Volt egy hosszú kapcsolatom, aztán jött a gyerek. Ez a házasság főleg azért köttetett, hogy a környezetem megnyugodjon. Annak a gyereknek apa kell. Akkor így gondolkodtam. Ma már megértem, hogy a házasság egy fentről jövő dolog. A házasság egy felelősségvállalás, egy vallásos elv. Ha valaki megszegi, akkor mélyre fog süllyedni és a mélyre süllyedésének az oka ő maga. Hogy szerelem volt-e? Valami olyasmi. Nem éltünk rosszul, egyszerűen csak annyi történt, hogy megismertem mostani feleségemet, s ahogy mondtam: szerelem első látásra. Ő velem tart azon a lelki úton, amit a Krisnás közegben teszünk. Sírig tartó szerelem nincs. Csak szeretetről beszélhetünk. Segítek abban, hogy boldog legyen a másik, elfogadom őt, el tudom fogadni olyannak, amilyen.
(Együtt vagyunk és minden szép, élvezzük a vágyak tengerét.)
- A beszélgetéseket illik távlatokkal zárni. Milyen dolgokat tűztél ki magadnak?
- Akarok egy csomó mindent, de ezek mind anyagi dolgok. Egy kicsi szinten mindig ott van ezek akarása. Siker, pénz, jólét. De mégsem akarom, mert tudom, hogy gáz. Ahogy említettem, lelki támaszt, irányítást szeretnék adni azoknak, akik kérik. Szeretnék megfelelni a tanítómesteremnek és magamnak. Szeretném, ha folyamatosan változnék, ha a későbbiekben nem lennék annyira büszke, mint most vagyok. Szeretném, ha az irigység, a kéj eltűnne lelki szótáramból. Tiszta szeretnék lenni fizikai és szellemi szinten egyaránt. Minden ember célja, hogy eredeti helyzetét elérje, akár tud róla, akár nem. A hal sem él meg, ha kiveszik közegéből. A partra dobva elláthatják minden földi és égi jóval, nem bírja ki pár percnél tovább. Csak a saját közegében tud lubickolni. Ott érzi magát jól. Az az ő eredeti és igazi világa.
(Nem tudom, miért vagyok itt a látszat színpadán, mit kell tennem, merre induljak tovább, azt, hogy miért vagyok itt, majd egyszer megtudom, mert változom, még változom.)
Hát ennyi a beszélgetés kivonata. Most már leírhatom azt a bizonyos fogalmat is: ambivalencia. Vagy tévednék? Csak az a hagyományos kettősség, ami mindnyájunkban munkál? A jó és a rossz, a szent és a szörnyeteg, az ösztönös és a tudatos olyan jól működő párosa?
Bálint Vera
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
