Már régóta nálam van a Macskanadrág zenekar legújabb lemeze, de még csak most szántam rá magam, hogy írjak róla valamit. Részleteznem sem kell, hogy a lemezre csak négy évet kellett várni, és hogy megérte-e? Majd kiderül... A borító minõsége nem rossz, bár azt tudom, hogy aki készítette a designt rá, az ennél százszor jobbat tud csinálni, ez elég gyenge lett (tõle). Igazából ötlet sincsen benne. Van multimédiás rész is a lemezen, szinte minden rajta van, ami a banda weblapján is. A hangzás kiváló, magasan kiemelkedik a hazai felvételek közül. A zenéhez sincsen panasz, remek dallamok vannak az albumon, bár sok helyen fel lehet lelni "lopásokat", melyeket talán észre se vettek. Rögtön az elsõ számnál, az Ennyi az egésznél az intró teljesen megegyezik a Millencolin - Lozin' Must szólójának elejével /01:38 tól kezdõdik a szóló, nyugodtan hasonlítsátok össze/. De ezeket leszámítva, tényleg kellemes a lemez, zeneileg. Egy dobos barátom még azt is megjegyezte, hogy õ csak az igényes zenét szereti, ahol kreatívnak kell lenni a dobnak. Hát neki tetszett ez a lemez. Ám ha kitérünk a szövegvilágra, akkor azt kell, hogy mondjam, Garfieldék elérték a "jól-lakot-napközisek" szintjét. Inkább nem is a pocsék számokat emelném ki, hanem azokat, melyeknek van némi értelmük is. Nem vagyok hõs - magvas gondolatokat ne várjunk itt se, de ez a szám is még mindig értelmesebb, mint például a Csillag még késik. Szóval a szám arról szól (nagyon nehéz kitalálni), hogy Garfield nem Rambo, nem Terminátor, nem Superman, hanem egy átlagos fickó, de a zene még ma is az élete. Zeneileg a szám egyébként jó. A klipes Nem leszek rock and roll sztár se rossz, van benne valami salgótarjáni életérzés is, nem tudom, lehet, hogy csak ezért tetszik, de zeneileg is megkapó a szám. Az Elég volt még egy egész jó szám szövegileg is, és még zeneileg is, van egy nagyon jó basszus rész is benne, ezért gratulálok Garfieldnak, az tényleg szép benne. Kitérnék még egy számra, ami nagyon szélsõséges, mert zeneileg talán az egyik legjobb szám a lemezen, ám ennél óvodásabb szöveget már nem lehetett volna írni. Ez pedig a Dobd le a horgonyt. Szerintem elég annyi is, ha csak idézek a szövegbõl: "Állj meg és dobd le a horgonyt gyorsan mi mellénk / Ahol egy züllött teknõn részegen intünk feléd / Ott poppolsz velünk, de nem kell félned, lesz hely a fedélzeten / Hisz a punkrock show nélküled reménytelen!" - hmm, ez igen - "A nõk szépek / Megtesznek mindent ha kéred / Itt most te vagy az ász / A nyerõ lapok, és a joker csak rád vár..." - már csak egy "óóó jeeeee bébi" hiányzik. Aki azt az elvet vallja, hogy a szöveg mindig csak másodlagos, annak biztos fog tetszeni az album. Ám aki valami ínyencségre vágyik, annak továbbra is inkább tudom ajánlani a Red Line Offside, Nesze illetve a Something Against You lemezeket, ezek is idén jelentek meg (bár hivatalosan az MNG lemez 2003-ban jelent meg, gyakorlatban már nem annyira, sõt).