A Youth Of Today-t 1984-ben, New York-ban alakították olyan HC arcok, akik korábban a Violent children-ben és a Reflex From Pain-ben játszottak. Az ismert NYHC bandák nyomdokain elindult tiszta HC zenét játszó csapat hamarosan a pozitív hardcore és straght-edge vonal élére állt és olyan klasszikus anyagokat készített, mint a Can’t Close My Eyes, a Break Down The Walls, vagy a We’re Not It This Alone. A YOT legsikeresebb korszakában Ray Cappo énekes és John Porcelly gitáros ( később Judge, Gorilla Biscuts, Poject X) mellett Sam Siegler dobolt ( később Side by Side, Warzone, Judge, Gorilla Biscuits, Project X) és Walter Schreifels bőgőzött (később Gorilla Biscuits, ma Quicksand) 1989-ben Ray egy indiai utazásról azzal érkezett vissza New York-ba, hogy Hare Krishna szerzetes lett.  Ez a megdöbbentő változás a YOT végét jelentette, de Ray nem adta fel a zenélést, pár hónap múlva már új dalokat írt egy projecthez, amelynek a Shelter nevet szánta. Régi YOT-kollégái, Porcell és Sam Siegler voltak segítségére, hogy ’91-ben amerikai turnéra vihesse a Shelter első anyagát, a Perfection Of Desire lemezt, az akkortájt alakult Quicksand, valamit az Inside Out társaságában. Az Inside Out-ban egyébként egy akkor még ismeretlen frontember énekelt, Zack de la Rocha, aki azóta már a Rage Ageint The Machine népszerű énekese.

„Porcell eljött velem az első amerikai Shelter turnéra – mesélte mosolyogva Ray – és komplett őrültnek tartott, amiért ennyire komolyan veszem ezt a Krishna dolgot. Aztán jó két évvel később arra jöttem egyszer haza Indiából, hogy időközben ő is Krishnás lett, és leköltözött egy pennsylvaniai tanyára, hogy nyugodtabban tanulmányozza a Krishna filozófiát. Erre lementem hozzá, és elraboltam a bandába!”

A nyilvánvaló okok miatt elég problémás dolog tagokat toborozni egy ilyen tipusú csapatba, Shelternek valahogy mégis sikerült – igaz állandó tagcserékkel – az elmúlt őt éven átturnéznia a patkánylyuk méretű amerikai klubokban, és további lemezeik – Quest For Certainty (korai kislemezek gyűjteménye) Attaing The Supreme – Fokozatosan felkeltették a rajongók és a szakma figyelmét.

„Három lemezt adtunk ki a saját kiadókon, az Equal Vision-ön keresztül, és mindent magunk csináltunk. Csak szájhagyomány útján terjedt a hírünk, de egyre többen jöttek a koncertjeinkre. Most, hogy a Roadrunnerhez kerültünk végre eljött az idő amikor már kizárólag zenészek lehetünk, és nem menedzserek, turnészervezők, teherautósofőrök, pólógyártók, lemezterjesztők.. Eddig ugyanis minden feladatot magunk láttunk el.”

Igaz, hogy a multinacionális cégek is érdeklődtek irántatok?

„Igen, foly a kóstolgatás, ami elég bizarr dolog volt számunkra. De mindegyikük úgy vélte, hogy a Krishna hit kedvezőtlenül befolyásolhatja a banda népszerűségét… Abban a percben lekoptattuk őket, ahogy javasolni merték, hogy ne erőltessük már ennyire azt a Krishna dolgot! Ha elveszed az üzenetet a dalainkból, akkor olyanok leszünk, mint bármelyik buta hardcore banda.”

Legjobb megoldás végül a Roadrunner kínálta fel, aki Cappo számára egy külön alkiadót hoztak létre, a Supersoult ahová az énekes a későbbiekben további bandákat szerződtethet. Elsőként azonban a Supersoulnál a Shelter negyedik lemeze, a Mantra látott napvilágot, az év egyik sikeralbuma. Az időzítés már csak azért is tökéletes, hiszen a hasonló muzsákt játszó Sick Of It All, QuickSand, vagy a CIV mostanában lett népszerű. De Vajon mennyire különleges a Shelter által kínált, izgalmas dallamokkal tali hardcore zene?

„ a szövegeink spirituális üzenete egészen más, mint a felsorolt bandáké, de a zenék sem kategorizálható túl könnyen. Hasonlóságok persze akadnak, de ez nem is meglepő, hiszen éveken át ugyanazokban a bandákban játszottunk, mint azok az arcok. Ez egy nagycsalád, amelyben már mindenki játszott mindenkivel.”

A lemezetek, helyenként annyira dallamos, hogy akár a slágerlistákra is felkerülhettek az olyan fogós dalok, mint a Here We Go, vagy az Empathy…

Nálunk mindig is megvolt ez a pop-os dolog, de az, hogy ezúttal egy rendes stúdióban dolgozhattunk, nagyon előhozta belőlünk a dallamokat. Ez persze nem tudatos lépés volt.

Nyilvánvaló, hogy pár hónap múlva már nemcsak a Krishnások, vagy a bennfentesek fognak titeket hallgatni, hanem az átlag zenerajongók is, akik esetleg csak a zenével, a dallamokkal törődnek majd, és figyelmen kívül hagyják a szövegeket. Arra lennék kíváncsi, hogy szerinted zaver-e majd benneteket, ha ez bekövetkezik?

„Egyáltalán nem, ebben biztos vagyok. A világ legpompásabb dolga, ha az ember a reformok szolgálattatába állítja a zenét, de nem leszünk csalódottak, ha a lemezünk hallatán az emberek nem borotválják le a fejüket, és nem húznak narancssárga hacukát! Azonban azt biztosan mindenki észreveszi majd, hogy nálunk a zene és a vallás elválaszthatatlan egymástól. A Shelter nemcsak a zenéről, és nemcsak a vallásról, hanem a kettőről együtt. Az emberek mindig az élet alapelveire kíváncsiak a legjobban. Nem hinném, hogy igazán érdekelné őket a Sátán rock, vagy a szerelem rock. Mára pedig az lett a divat, hogy minden művész olyan szövegeket ír, amiket csak rajta kívül senki sem ért. Egyszerűen szavakat tesznek egymás mellé, és ahelyett, hogy mondanának is valamit, csak a szórakoztatásra figyelnek. Számomra a muzsika mindig is egyszerre jelentette a zenét és a szövegeket. Szükségem van arra, hogy egy zene elgondolkoztasson.

A Shelter tagja nemcsak Krisnhna-hívők, hanem a straight-edge filozófia fanatikus hívei is, ami azt jelenti, hogy tartózkodnak az alkohol- és drogfogyasztástól, a dohányzástól, de a húsevéstől és a szextől is. Az öttagú csapat négy muzsikusa együtt lakik egy brooklyni Krishna templom egyik szobájában.

„Számunkra egy átlagos nap azzal kezdődik, hogy hajnal négykor, esetleg fél ötkor felkelünk, Hare Krisnát éneklünk, majd lemegyünk a templom reggeli programjára, ahol vallásos dalokat adunk elő. Később a Bagavad-Gítát tanulmányozzuk, amelynek segítségével az ember felfedezheti az abszolút igazsághoz fűződő önnön viszonyát.”

És mi történik a napi programokkal, ha ép turnén vagytok?

„A turnéélet is egészen hasonló. Nálunk még a technikusok is vegetáriánus straight-edge srácok. Reggelente egy komplett szellemi programunk van, amikor két órán át éneklünk és meditálunk. Tanulmányozzuk a tanokat. Még főzni is együtt szoktunk, esetenként a klubokban. Korábban még indiai zenét is játszottunk a koncerteken, sőt még olyan kazettát is kiadtunk, amelyeken mi játszottunk és énekeltük a dalokat! És ezek jobban fogytak, mint a korai Shelter lemezek!’’

Nem is kétséges, hogy a Shelter muzsikusai, ha tehetnék alaposan, megváltoztatnál a világot. Szerintük ugyanis a józan élet és a nőtlenség mindenképpen jótékony hatású.

A Bagavad-Gíta szerint azok a dolgok, amelyekről az emberek azt hiszik, a boldogságot hozzák nekik, mindig nyomorúságot eredményeznek. Az ivás, a mértéktelen nemi élet, vagy akár az olyan bonyolult dolgok mint hírnév, az ismertség, nem feltétlen tesznek boldogabbá valakit. Nézd meg, mi történt Kurt Cobain-nel! Mindene megvolt, mégis lelőtte magát. Ez az egész csak illúzió. A boldogságot csak az hozhatja, ha megérted, ki és mi vagy, tehát ennek belülről kell jönnie.”

És ha nem iszik, nem dohányzik, nem bulizik az ember, akkor mi jelentheti a szórakozást, a kikapcsolódás?

„Már önmagában a kérdés feltevése is helytelen gondolkodásról árulkodik. Mert lehet, hogy sokak alapvető kellékei a mindennapi életnek, de ugyanakkor pontosan ezek miatt nem működik az anyagi lét. Ezért van annyi nyomorúság, megkeseredett ember a világon. A mi üzenetünk épp azért olyan pozitív, mert a személy megváltoztatására helyezi a hangsúlyt. Amíg a punk mozgalom mindig a forradalomért, a társadalom gyökeres és azonnali megváltoztatásáért kiált, mi azt mondjuk, hogy a forradalomnak az egyének szintén kell bekövetkeznie. Az ember mindaddig nem képes megváltoztatni a világot, amíg maga meg nem változik. Szerintem az élet nem más, mint a lehetőség saját magad fejlesztésére, tökéletesítésére. Mi nem papolunk a szövegekben, hanem egyszerűen leírjuk mindazt, amit tudatosnak tartunk, legyen szó akár az emberek, akár az állatok jogairól. A társadalom megoldatlan problémáiról, netán dilemmáira lelkik megoldásokat keresünk.”

Véleményed szerint, mondjuk az alkohol betiltása segítene megoldani a társadalom bizonyos problémáira?

„Hiába változtatsz a jogszabályokon, minden marad a régiben, amíg az emberek vágyait nem tudod megmásítani. Minket ezek az időleges, átmenteti dolgok nem érdekelnek, mert mi kapcsolatban vagyunk a spirituális énünkkel. Az igazi boldogság örökkévaló. Épp ezért bennünket az sem érdekelne, ha a lemezeinket csak páran vásárolnák, és a koncertjeinkre sem jönne el senki. Mi boldogok, elégedettek vagyunk önmagunkkal. A boldogság nem a sikeren vagy a bukáson múlik. „