Dani: Hello! Mi nagyon meglepődtünk amikor az új Shelter album piacra jött. Már a „Wenn 20 Summer Past” Albumnál sok történetet halottunk, hogy ez végérvényesen az utolsó album.

Ehhez jött néhány változás a felálásban. Hol tartotok most?

Ray: Nos, nyomunk egy showt svájcban. (nevet) Velem már gyakran előfordult, hogy a zenével felhagyok. Tulajdonképpen sok más dolog is érdekel engem, azonban észrevettem, hogy egyszerűen nem tudok ezzel felhagyni. Utolsó évben, amikor Porcellnek gyereke született (nem természetes, de ő apa lett) megtudtam, hogy ő nem akar többet turnéra jönni.

Feltettük a kérdés magunknak, készítsünk egy új albumot vagy ne. Azonban te is tudod, hogy csináltunk egy jó turnét az utolsó évben, sok emberrel találkoztunk, akik „Wenn 20 Summer Past” albumot megkedvelték. És ők mindig úgyan azt kérdezték tőlünk: „mért nem csináltok még egy lemezt”  Mindig nemet mondtam, nem akarok utazni, egyszerűen új tapasztalatokat akarok szerezni. Az emberek mondták egyszerűen csináld mindkettőt egyszerre. Mondták „te tudsz utazni és dalokat írni.” A dolgokat ismét átgondoltam és azt gondolom, hogy ha csakúgyan akarom… zenével kezdtem és ez megy tovább.

Dani: A jelenlegi bandatagok már együtt voltak, amikor te elkezted írni a dalokat?

Ray: Elmagyarázom nem titok, amikor a Shelter-t alakítottam ez egy szóló projektnek indult. Az első lemez „perfection of desire”  egykor az én utolsó lemezem volt. Mi együtt nőttünk fől a bandához. Három évvel később Porcell csatlakozott a bandához, volt még néhány tagváltás, azonban 98% a zenének és a szöveg 100% tőlem van.

Dani: Akkor az új albumot te írtad, mielőtt a zenét felvetétek?

Ray: Mi tudtuk én és a Supergrass, aki már az utolsó évben a bandába volt…ő akkor jött amikor Gram visszament Svédországba. Nos ő egy hihetetlen gitárjátékos sokkal jobb gitárosnak, mint basszernak. Amikor Porcell elhagyta a bandát, tudtam, hogy saját dalokat fog játszani. Sokkal jobban, mint nálunk tudhatott volna. Gondoltam, hogy ő még csak húsz éves, mondtam magamnak: hagyd játszani őt a gitáron. Nagyobb részt az albumot nem egyedül írom, hanem Supergrassal együtt.Ő eljött hozzám Kaliforniába, mondta nekem én dobolok és basszusozok…. mi visszajöttünk és visszatértünk a Shelter eredeti gondolatához, a kisérleti projektől. Tudod, legtöbbször a szart én csináltam, azonban szokás szerint más emberekkel is találkoztam, bevettem a bandába azokat, akiket érdekelt. Az utolsó turnén az albummal Franklin ismét visszatért, ő játszott már a „Mantra” és a „Beyond Planet Earth” alumon is. Supergrass az utolsó évben a turnén velünk volt és SRI az exbarátnőm és néhány jóbarát. SRI játszott már a Baby Gobalban és nálunk gitáron. Ez a mi kis történetünk azemberek jönnek mennek a Shelter életében is.

Dani: hogy láttod ma a Shelter? A Shelter eredményesebb „Better than a thousand” és “Youth of today” (Ray korábbi bandái) voltak. Ez még mindig egy projekt?

Ray: Alapjába véve igen,gondolom igazad van. Úgy értem főleg a mai fitalok között vannak fanatikus rajongók

Dani:gondolom.

Ray: Köszönöm. Igen, a Shelter nagy a legnagyobb. Számomra a Shelter még mindig egy gyerek, amit én tudok is. Számomra a Shelter eredményes más módon: a tapasztalatok miatt, amit én ezzel a Projektel szereztem. És ha nem is lettünk olyan nagyok, mint a Linkin Park vagy a Limp Bullshit, számomra akkor is eredményes projekt a Shelter. Beutaztam a világot a bandával, találtam egy utat, amiben kifejezzem a gondolataimat. A Shelter számomra sikeres.

Dani: Hiszen egy spirituális ember vagy és megkisérelsz a szövegekkel egy üzenetet átadni. Itt nálunk nyelvi proplémák vannak, mit gondolsz mennyi jön le az embereknek az üzenetből?

Ray: Úgy gondolom, minden embernek különbőző szintje vannak az életében. Amikor egy spirituláis, mélyebb űzenetet adnak az embernek, az adott szintől függ mennyit értenek meg az emberek, annál többet nem. 14 évesen elolvastam George Orwell könyvét (kitünő könyv). Ez újra elolvastam és hírtelen sokkal többminden lejött a könyvből. Néha az idősebbek nagy különbséget tesznek, néhány dolog nagy jelentőséggel bír más kevesebbel attól függ, hogy éppen te hol álsz az életedben. Nem szeretnék semmkit kritizálni, mert a szöveget nem ismeri ez egyáltalán nem fontos az érzések miatt: ha az emberek egy Shelter koncertek vannak, és azután valami jót éreznek, pozítiv energiát kapnak akkor ez egy hatás az emberekre. És ha én sok különösen inteligens dolgot olvasok, az emberek a homepage-ünk vendékkönyvébe írnak akkor biztos hatással voltunk az emberekre. Lehet, nem mindenkire talán egy vagy két emberre. Ez nem nagyszerű dolog, ha te a munkáddal két embert befolyásolni tudsz? Annak találom.

Dani: Neked ez fontosabb mint a zene és a szöveg?

Ray: ez olyan mint a só és a bors. Az egyikből se akarsz sokat se a másikból. Kevérékéből áll össze! Vajon a jó zene bárgyú szövege, vagy rossz zene érdekes szöveggel. Egy és úgyan az. Ez a probléma a Hip-Hopal. Tulajdonképpen szereztem a hip-hop zenét. Azonban a szövege… szexizmus, rasszizmus, erőszak…idióta!

Dani: mit gondolsz te az új emo-core trendről!

Ray: ezt nem láttom irányzatnak. Az emo mindig is nagy volt, azonban nem érdekel, hogy éppen van trendi vagy nincs. Csak a zene! Szeretem a jó zenét, ha az trendi, király, ha nem és ha nem is király.

Dani: Gondolkodtál azon, hogy valójában ez az utolsó Shelter album vagy még vannak terveid a jövőre nézve.

Ray: Oh ember felhagytam ezzel, hogy így gondolkozzam! (nevet)

Dani: akkor csak erre a turnéra maradtok együtt…

Ray: Ki tudja! Honnan lehet ezt tudni? (nevet) Ki tudja mi fog holnap történni? Talán meghalunk!

Dani: Oké elég a viccből. Szeretnéd láttni az utolsó Shelter show képeit?

Ray: Oh persze világos! Dankeschön (próbálkozik németül)