Hírek : Tisztán a cél felé interjú |
Tisztán a cél felé interjú
from: www.tacf.hu 2005.04.30. 23:32
Gulab: Hare Krisna! A zenekar 2003. augusztusában alakult. Néhány
kezdeti tagcsere után, amikről az oldalunkon (www.tacf.hu) bővebben
olvashattok, kialakult a jelenlegi stabil felállás, ami a következőképpen
néz ki: Fg, Farkas Gábor – ének / Kutya, Bársony Péter – (ex)dob / Zolibá,
Virág Zoltán – basszusgitár / Gulab, Hajdú Zoltán - gitár és ének. Gabit
kivéve mindannyian zenéltünk régebben. Zoli a Smiling Face nevű egri
csapatban gitározott és énekelt, amit egy ideig még párhuzamosan
csinált a TACF-el, de nehezen tudott két együttesre koncentrálni, ezért
úgy döntött, hogy elhagyja őket. Mivel ő volt a zenekar motorja, a
Smiling Face fel is oszlott. Kutyus és én (Gulab) a szintén egri, Corpse
oszlopos tagjai voltunk. Ez a csapat 93-ban alakult és pszichodelikus
Leukémia szerű hardcore-t játszott, némi metálos beütéssel. 1995
körül kezdtem komolyabban foglalkozni a Krisna-tudattal és valamikor
ebben az évben ki is szálltam a zenekarból. Pontosabban fogalmazva a
többiek kirúgtak a saját zenekaromból (nem kimondottan a Krisna-
tudat miatt), bár Kutya ezt a mai napig tagadja. :)) Ők még zenéltek
pár évig, de különböző nehézségek, főleg a pénzhiány miatt a Corpse
később végleg feloszlott. Ezután hosszú, majdnem tíz éves szünet
következett, majd 2003-ban újra hangszert ragadtunk és megcsináltuk
a Tisztán A Cél Felé-t.
Mit szeretnétek kifejezni a zenekar nevével?
Gulab: A zenekar neve sok mindenre utal. Nem utolsó sorban a zenei gyökereinkre is. A TACF mint köztudomású, legalábbis remélem, hogy az, egy AMD dalcím. Mi kicsit más jelentést adtunk ennek a kifejezésnek: tisztán, azaz drogok nélkül, valamint tiszta szívvel a cél, Krisna felé. Meggyőződésünk, hogy a materialista, kizárólag anyagi élvezeteket hajszoló élet nem vezet sehová. Illetve vezet valahová, de mi nem akarunk oda eljutni! A mi célunk más! A mi célunk Krisna. Tisztán, kitérők nélkül. Tisztán, drogok nélkül. Tisztán, a cél felé!
Nyáron jelentkeztetek bemutatkozó anyagotokkal, mesélj a lemezről!
Gulab: Idén júliusban megjelent az első lemezünk, szerzői kiadásban, Forradalom címmel. A felvétel Csepelen, az Audioplanet Stúdióban készült. Külön köszönet érte Jaya Hari prabhunak. Tíz napot töltöttünk a stúdióban. Kemény meló volt, főleg Gabikának, akinek nem nagyon voltak még zenei tapasztalatai, de az eredmény megérte a munkát. Ha nem is a legteljesebb mértékben, de elégedettek vagyunk a lemezzel. Jaya kihozta magából a maximumot, olyannyira, hogy szerintem a mi lemezünk jobban szól, mint a saját zenekarával, a JHD-vel nemrég felvett 3 számos EP. Egy szó, mint száz, szeretjük ezt az albumot, jó kis lemez lett. Az eladások is ezt bizonyítják, ugyanis július óta kb. 400 db-ot sikerült eltolnunk belőle.
Milyenek a koncert tapasztalatok? Hogyan fogadja a közönség a zenéteket?
Gulab: A koncert tapasztalataink meglepően jók. Az elején mindenki azt jósolta nekünk, hogy nem lesznek majd koncert lehetőségek, vagy ha lesznek is, mindenkit el fogunk riasztani a direkt krisnás szövegekkel, meg a túl sok Hare Krisna Mahamantrával. Ennek pont az ellenkezője történt. Eddig is elég sok fellépést sikerült leszerveznünk, mostanában pedig majdnem minden hétvégén játszunk valahol. A közönség mindenhol pozitívan áll hozzánk. Ugyanolyan szívesen játszunk ott, ahol az emberek sörös üveggel a kezükben éneklik velünk a Hare Krisnát, mint ott, ahol józanul hallgatnak végig minket és elgondolkodnak a szövegeink mondani valóján. Mindenhová elmegyünk, nem baj, ha nem sxe a közönség. Mi sem voltunk mindig azok.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a Krisna-tudattal? A zenekarból mindenki bhakta (Krisna hívő)?
Gulab: A védikus szentírások szerint négy fajta ember fordul Krisnához. Aki szenved, aki anyagi haszonra vágyik, aki kíváncsi és aki a Legfelsőbb után kutat. Mondanom sem kell, hogy az utolsóból van a legkevesebb, az elsőből pedig a legtöbb. Mi is, mint minden átlagos tizen-, majd később huszonéves, próbáltunk minél gyorsabban élni és minél többet élvezni. Úgy éreztük, ahogyan a szüleink élnek, az nem helyes. Reggeltől estig robotolnak, annyi bérért és annyi pihenésért, hogy másnap legyen erejük újra dolgozni menni. Ráadásul a gyerekeikből is csak hulladékok lettek, szipus punkok, akikről pedig azt hitték, hogy bennük találják majd meg a valódi boldogságot és az élet értelmét. Mindegy volt, hogy mit csinálunk, csak ne ezt. Minden lehetséges módon próbáltunk lázadni a középosztály, a kispolgári élet ellen, úgyhogy jött a taraj, a bakancs, a ragasztó, a csajok és a pia. Szerencsére mielőtt elpusztultunk volna megjelentek a bhakták és egyszerű, gyakorlati megoldást kínáltak a fenti problémákra: a Krisna- tudatot. Új dolog volt. Forradalmi, de mégsem klisés, és ami a legfontosabb: működött. A problémáink nem szűntek meg, de könnyebben tudtuk (és tudjuk ma is) kezelni őket. Vegetáriánusok lettünk, elkezdtünk japázni, olvasni a könyveket és lassan lemondtunk minden önpusztító káros szenvedélyünkről. Azóta eltelt pár év és több- kevesebb eredménnyel, de a mai napig gyakoroljuk a Krisna-tudatot.A zenekarból nem mindenki bhakta (Krisna hívő). Kutyus inkább csak amolyan szimpatizáns. Tiszteli a bhaktákat, szereti őket, meg minket is, de nem akarja elkötelezni magát. Mi pedig tiszteletben tartjuk a gondolkodását és az érzéseit.
Nem féltek attól, hogy elriasztjátok a közönséget a direkt krisnás szövegvilággal, a sok Hare Krisna mantrával?
Gulab: A válaszom, határozott nem. Ha egy ember valóban intelligens, látnia kell, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez egy remek hely és minden OK, annak következő életében pont megfelelő lesz egy csüngő csöcsű mangalica test valamelyik állami gazdaságban. A viccet félre téve (vagy nem is vicc volt?), ha valaki látja, hogy ez a világ rossz hely és megoldást keres, annak az általunk felvázolt út egy alternatíva lehet. Nem kell feltétlenül elfogadnia, de nem veszít semmit, ha elgondolkodik rajta. Ha valaki fuldoklik, nem fog válogatni, bele kapaszkodik a szalmaszálba is. A szövegeink mindenképpen elgondolkodtatóak. Nem kell feltétlenül krisnásnak lenni hozzá, hogy észre vedd, hogy a húsevéssel szenvedést okozol más élőlényeknek, a drogoktól kifordulsz önmagadból, az anyagi örömök ész nélküli hajszolása pedig kiégett roncsot csinál belőled idős korodra. Nem tapasztaljuk azt, hogy elriasztanánk az embereket a szövegekkel. Sőt nagyon széles réteg hallgat minket. A hardcore rajongóktól kezdve, a Krisna-völgyben lakó második avatott brámanákon és az 57 éves öregemen keresztül, a nyírcsászári polgármesterig, aki a városháza összes alkalmazottjával meghallgattatta a lemezt. (Gondolod, milyen boldogok lehettek :)))
Egy 108 kontra Slapshot vita során Choke azt állította, a hardcore-ban nincs helye a vallásnak. (A 108 egyike volt a legnevesebb krishnacore zenekaroknak.)
Gulab: A hardcore, számomra legalább is, őszinteséget (is) jelent. Itt mindenki őszintén elmondhatja, hogy mit gondol, mik az érzései. Az én életem erről a dologról szól, ezért, hogy-hogy nem, erről énekelek. (Ki gondolta volna...) Erre jönnek ezek a minden nemű egyéniséget nélkülöző komoly hardcore filozófusok és ismételgetik a mások által rég megrágott, lenyelt, majd visszaöklendezett HC kliséket. Már ne is haragudj meg, de én rosszul vagyok az ilyen emberektől. Persze akinek nem inge, ne vegye magára. Nagyon sok jó fej hardcore rajongót is ismerek, akiknek csomó intelligens kérdése szokott lenni a Krisna- tudatról, annak ellenére, hogy nem akar krisnás lenni. (Vagy még nem döntötte el)
Mit szeretnétek kifejezni a „Nem kívánok mást...” című számotokkal? (Nekem a dal üzenete a YOT „A Time We'll Remember” témájához hasonlatos.)
Gulab: A „Nem kívánok mást...” című dal mondanivalója nagyon kézenfekvő. Mindig emlékezz Krisnára! Semmi sem olyan fontos, mint ez. Az jelenti az élet tökéletességét, ha a nap huszonnégy órájában rá gondolunk. Ezt a célt csak nagyon komoly tréninggel érhetjük el és egy élet munkája. (jó pap holtig tanul) Ha valakit érdekel, miért kell mindig Krisnára gondolni, kérdezze meg a fórumunkban, vagy írjon e-mailt. Itt nem szeretném untatni azokat, akiket nem érdekel. Gyanítom, hogy ők vannak többen. :)
Szerinted mit fogtok csinálni úgy húsz év múlva?
Gulab: Hogy mit fogunk csinálni húsz év múlva? Tuti, hogy zenélni fogunk, Krisnáról fogunk énekelni és iszonyú sok rajongónk lesz. :) Komolyra fordítva: Túl régóta vagyok krisnás ahhoz, hogy másképpen tudjak élni. Ugyanakkor Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy ezer ember közül egy van, aki érti Őt és ezek közül is ezerből egy, aki valóban el is éri. Remélem, hogy az "egyek " közé fogok tartozni.
Milyen manapság Eger underground élete?
Gulab: A 80-as években, de még inkább a 90-es évek elejétől úgy 96-ig nagy mozgás volt Egerben. Kukurikú, Gusztus, Áprilisi Hóesés, Akcióegység, Kizárt Dolog, Irgalmatlan Nővérek, Boston Klinika, Fermentatio, Flag of Hate, Anger, Corpse, Forcas. Hozzávetőleges időrendi sorrendben. Mostanában pangás van. Hardcore csak a Tango van, meg mi. Általában együtt szoktunk nyomulni, nagyon jó haverok vagyunk. Igyekszünk valami kis színt vinni Eger underground életébe.
Koncertjeiteken hallottam pár feldolgozás tételt. Miért pont ezeket választottátok, mit jelentenek számotokra ezek a dalok? Mit kell tudnunk a lemezen található Boston Klinika számról?
Gulab: Játszunk pár feldolgozást a koncerteken. Olyan számokat, amik hatással voltak ránk vagy zeneileg, vagy a szövegük miatt. Az „It's my life” szövege egy mondatba tömörítve arról szól, hátha valaki nem tudja, hogy azt csinálok, amit akarok. Én ezt úgy értelmezem, hogy ha ne adj isten én krisnás akarok lenni, akkor senki ne akarjon meggyőzni az ellenkezőjéről, mert ez az én életem és úgy élem, ahogy nekem tetszik. Amikor a Cro-Mags-ék a „Life of My Own”-t írták komoly bhakták voltak. A szám arról szól, hogy milyen az anyagi világ és milyen benne a helyzete az élőlénynek. Szerintük nem túl rózsás. (Szerintem sem). Szoktuk még játszani az Elit Osztag Árulóját, ami a képmutató embereket állítja pellengérre. (Köztük engem is, hehe!) Valamint játszunk egy Boston Klinika szerzeményt, aminek az oka, azon túl, hogy egyik fő zenei hatásunkként szoktuk emlegetni a Bostont az, hogy egy nagyon kedves régi barátom kedvenc száma volt, aki kb két és fél éve eltűnt és azóta sincs róla semmi hír. A Boston koncerteken mindig ketten énekelték Dugóval ezt a számot.Mostanában készülünk frissíteni a repertoárt két meglepetés feldolgozással. Mind a kettő klasszikus és húsz évnél öregebb.
Végszó?
Gulab: Mivel így is épp eleget szövegeltem már, :) a végszó legyen annyi, hogy mindig énekeld: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare
(Vagy legalább hallgasd) :)
Készítette: xasterix
|