Azt javaslom, ne olvassa tovább e részt, aki kicsit is szereti az állatokat –nem ételként, hanem mint élő lényeket. Ugyanis kénytelen leszek kegyetlen lenni ott, ahol kegyetlen valósgot kell megmutatni. A vágás kiszemelt borjak élettartama legföljebb négy hónap, de ez is földi pokol a számukra, melynek célja, hogy „szép világos” borjúhúst lehessen előállítani. Az újszülött bocikat már első nap elválasztják az anyaállattól, örökre. Szűk állásokba kényszerítik őket, általában meg is kötve, hogy ne tudjanak mozogni, mert így marad puha a húsuk. Mint minden kölyökállatnak, így a borjúnak is hatalmas mozgásigénye, de ezek a vágásra „kiválasztott” szerencsétlenek soha nem tudnak egy lépésnél messzebbre jutni.  A hizlalásra ítélt borjú tej helyett pótlékot kap, melynek összetevői lefőzött tej, savó, keményítő, zsír, cukor vitaminok és antibiotikum. Soha meg sem ízlelheti anyja tejét. Ezen a zsírtól vastag tápon tartják, hogy egyhelyt állva így gyorsabban hízzon. (A rengeteg zsír alig várja, hogy végül az ember vérfalára rakódhasson le…) Az állat nem juthat semmi vashoz, attól ugyanis nem maradna világos a húsa. Ezért nem lát soha szálas takarmányt , de almot sem, amiből valamennyire fedezhetné vasszükségletét. A szerencsétlen bocik az elérhető vasszögeket nyaldossák és az állást rágják kínjukban, míg a sötétben álldogálnak. Ugyanis fényhez sem juthatnak, mert attól nőne a nyugtalanság, fokozódna a mozgásigény.

  Vagy tizenöt hétig tart ez a tortúra, s csak azért nem tovább, mert ettől a bánásmódtól olyan betegek lesznek a borjak, hogy félő, kimúlnának vágás előtt. Jó étvágyat hozzá!

  De említhetnénk mást is. Hízott disznó hasi hája? Szalonna, császárhús. Apróra vagdalt szarvasmarha? Hamburger, fasírozott. Nem beszélve azokról a vágóhídi hulladékokból összetákolt készítményekről, melyeket szárnyaló képzelettel kitalált álneveken próbálnak étvágygerjesztővé tenni. (Hot dog- magyarul hótt dög) Az alma, az őszibarack viszont mindig vonzó marad az ember számára, saját nevén is.

  Kellemetlen közérzetet, támasztott netán az előző pár bekezdés a nyájas olvasóban? Azért történt, mert nem csupán élettanilag, de lélektanilag sem húsevésre vagyunk beállítva, nem arra születtünk, hogy állattetemeket fogyasszunk. Kevesen képesek viszolygás nélkül saját kezűleg megölni és csorgó nyállal kibelezni állatokat. Aligha ennék annyi húst, ha nem akadna aki elvégzi helyettünk a dolog piszkos részét. Aztán a hűtő is elengedhetetlen, különben hamar rothadni, szaglani kezdene a hús. Ha valóban húsevő, ragadozó alaptermészetű lenne az ember, akkor a nyál is összefutna a szájban az előbbiek olvastán. De nem hinném, hogy bárki étvágyát sikerült volna fölébresztenem a föntiekkel.

  Arról nem is beszélve, hogy az igazi ragadozók nyersen eszik a húst. Mi csak növényt: gyümölcsöt, zöldséget tudunk nyersen megenni. Vagy lenne akárkinek kedve egy leölt malac kifordult beleit rágcsálni? Alkatilag meg aztán végképp nem vagyunk alkalmasak húsevésre. Hasonlítsuk össze az emberi fogazatot igazi ragadozókéval. Nézzenek csak bele egy cápa szájába, s mindjárt látható lesz a különbség. Vagy vessük össze a testi fölépítést, a karmokat az emberi körömmel, a mancsokat az emberi ujjakkal. De különbözik a nyál és az emésztőnedvek összetétele is. Az ember nyála bázikus kémhatású enzimet tartalmaz a növényekben található összetett szénhidrátok lebontására, míg a ragadozók nem rendelkeznek ilyennel, nyáluk savas. Gyomornedvük sósavtartalma vagy tízszerese az emberének. Ez a töménység tényleg lebontja a húst. A húsevők meg tudnak szabadulni a hatalmas mennyiségű koleszterintől, s rendelkeznek a veszélyes húgysav lebontására is enzimmel, ami az emberből hiányzik. A bélhossznak a törzshöz mért aránya a ragadozóknál mintegy három az egyhez. Az embernél ez jóval hosszabb, ennek az értéknek. Többszöröse, azaz ebben a tekintetben is sokkal inkább növényevőkhöz hasonlítunk. Nincs mentség, az ember egyszerűen nem húsevésre született.

 Meg kell állapítanom, sikeresen beszélték be nekünk, hogy a fehérje hiány fog föllépni amennyiben nem fogyasztunk naponta magas fehérje tartalmú ételeket. Azt a tévhitet is elültették a köztudatban, hogy emberi fehérjék csak állati fehérjéből keletkezhet, noha az állati fehérje, mindig is állati fehérje marad. Emberi fehérje ugyanis – mint minden egyedi fehérje – kizárólag aminosavakból épülhet föl.

Ez annyira nyilvánvaló, hogy az egész földkerekségen nincs olyan élettannal foglalkozó tudós, aki tagadná. Ez magyarázza, hogy a legnagyobb, a legerősebb növényevők a legkevésbé sem fehérje hiány miatt akarnak kihalni. A ragadozók is csupán azért képesek az elfogyasztott állati fehérjét fehérjeforrásként hasznosítani, mert emésztőrendszerük alkalmas erre, és mert nyersen eszik a húst. A sütés-főzés ugyanis kicsapja, tönkreteszi a fehérjéket. A oroszlánt is annyira kifárasztja a hús megemésztése, ha nyers is, hogy napi húsz órát kell aludnia. Az orángután alvásigénye viszont napi hat óra, igaz, kizárólag növényi táplálékon él. A fehérjék építőkövei az aminosavak. A zöldségekben és a gyümölcsökben föllelhető minden olyan aminosav, amire csak szükség lehet emberi fehérje fölépítéséhez. Aki kételkedne, az próbáljon csak megbirkózni egy ezüsthátú gorillával. E távoli rokonunk csak háromszor nagyobb az embernél, de legalább harmincszor erősebb. Könnyűszerrel föl tudna fordítani akár egy autót is. Honnan szerzi a fehérjét? Kizárólag gyümölcsből és bambuszlevélből!

Ui: egy vega (tejtermékmentes) ember véleménye. A Krisnások tejterméket fogyasztanak, csak egy kis érdekesség, hogy legyen mit olvasni J

 Ja és a „távoli rokonuk” csak poén ként van benne nem hiszek a darwinizmusban. Gondolom tudjátok:)