Mit szeretnétek kifejezni a zenekar nevével?

Gulab: A zenekar neve sok mindenre utal. Nem utolsó sorban a zenei
gyökereinkre is. A TACF mint köztudomású, legalábbis remélem, hogy
az, egy AMD dalcím. Mi kicsit más jelentést adtunk ennek a
kifejezésnek: tisztán, azaz drogok nélkül, valamint tiszta szívvel a cél,
Krisna felé. Meggyőződésünk, hogy a materialista, kizárólag anyagi
élvezeteket hajszoló élet nem vezet sehová. Illetve vezet valahová, de
mi nem akarunk oda eljutni! A mi célunk más! A mi célunk Krisna.
Tisztán, kitérők nélkül. Tisztán, drogok nélkül. Tisztán, a cél felé!

Nyáron jelentkeztetek bemutatkozó anyagotokkal, mesélj a lemezről!

Gulab: Idén júliusban megjelent az első lemezünk, szerzői kiadásban,
Forradalom címmel. A felvétel Csepelen, az Audioplanet Stúdióban
készült. Külön köszönet érte Jaya Hari prabhunak. Tíz napot töltöttünk
a stúdióban. Kemény meló volt, főleg Gabikának, akinek nem nagyon
voltak még zenei tapasztalatai, de az eredmény megérte a munkát. Ha
nem is a legteljesebb mértékben, de elégedettek vagyunk a lemezzel.
Jaya kihozta magából a maximumot, olyannyira, hogy szerintem a mi
lemezünk jobban szól, mint a saját zenekarával, a JHD-vel nemrég
felvett 3 számos EP. Egy szó, mint száz, szeretjük ezt az albumot, jó
kis lemez lett. Az eladások is ezt bizonyítják, ugyanis július óta kb. 400
db-ot sikerült eltolnunk belőle.

Milyenek a koncert tapasztalatok? Hogyan fogadja a közönség a
zenéteket?

Gulab: A koncert tapasztalataink meglepően jók. Az elején mindenki azt
jósolta nekünk, hogy nem lesznek majd koncert lehetőségek, vagy ha
lesznek is, mindenkit el fogunk riasztani a direkt krisnás szövegekkel,
meg a túl sok Hare Krisna Mahamantrával. Ennek pont az ellenkezője
történt. Eddig is elég sok fellépést sikerült leszerveznünk, mostanában
pedig majdnem minden hétvégén játszunk valahol. A közönség
mindenhol pozitívan áll hozzánk. Ugyanolyan szívesen játszunk ott,
ahol az emberek sörös üveggel a kezükben éneklik velünk a Hare
Krisnát, mint ott, ahol józanul hallgatnak végig minket és
elgondolkodnak a szövegeink mondani valóján. Mindenhová
elmegyünk, nem baj, ha nem sxe a közönség. Mi sem voltunk mindig
azok.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a Krisna-tudattal? A zenekarból
mindenki bhakta (Krisna hívő)?

Gulab: A védikus szentírások szerint négy fajta ember fordul Krisnához.
Aki szenved, aki anyagi haszonra vágyik, aki kíváncsi és aki a
Legfelsőbb után kutat. Mondanom sem kell, hogy az utolsóból van a
legkevesebb, az elsőből pedig a legtöbb. Mi is, mint minden átlagos
tizen-, majd később huszonéves, próbáltunk minél gyorsabban élni és
minél többet élvezni. Úgy éreztük, ahogyan a szüleink élnek, az nem
helyes. Reggeltől estig robotolnak, annyi bérért és annyi pihenésért,
hogy másnap legyen erejük újra dolgozni menni. Ráadásul a
gyerekeikből is csak hulladékok lettek, szipus punkok, akikről pedig azt
hitték, hogy bennük találják majd meg a valódi boldogságot és az élet
értelmét. Mindegy volt, hogy mit csinálunk, csak ne ezt. Minden
lehetséges módon próbáltunk lázadni a középosztály, a kispolgári élet
ellen, úgyhogy jött a taraj, a bakancs, a ragasztó, a csajok és a pia.
Szerencsére mielőtt elpusztultunk volna megjelentek a bhakták és
egyszerű, gyakorlati megoldást kínáltak a fenti problémákra: a Krisna-
tudatot. Új dolog volt. Forradalmi, de mégsem klisés, és ami a
legfontosabb: működött. A problémáink nem szűntek meg, de
könnyebben tudtuk (és tudjuk ma is) kezelni őket. Vegetáriánusok
lettünk, elkezdtünk japázni, olvasni a könyveket és lassan lemondtunk
minden önpusztító káros szenvedélyünkről. Azóta eltelt pár év és több-
kevesebb eredménnyel, de a mai napig gyakoroljuk a Krisna-tudatot.A
zenekarból nem mindenki bhakta (Krisna hívő). Kutyus inkább csak
amolyan szimpatizáns. Tiszteli a bhaktákat, szereti őket, meg minket is,
de nem akarja elkötelezni magát. Mi pedig tiszteletben tartjuk a
gondolkodását és az érzéseit.

Nem féltek attól, hogy elriasztjátok a közönséget a direkt krisnás
szövegvilággal, a sok Hare Krisna mantrával?

Gulab: A válaszom, határozott nem. Ha egy ember valóban intelligens,
látnia kell, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Ha valaki
úgy gondolja, hogy ez egy remek hely és minden OK, annak következő
életében pont megfelelő lesz egy csüngő csöcsű mangalica test
valamelyik állami gazdaságban. A viccet félre téve (vagy nem is vicc
volt?), ha valaki látja, hogy ez a világ rossz hely és megoldást keres,
annak az általunk felvázolt út egy alternatíva lehet. Nem kell feltétlenül
elfogadnia, de nem veszít semmit, ha elgondolkodik rajta. Ha valaki
fuldoklik, nem fog válogatni, bele kapaszkodik a szalmaszálba is. A
szövegeink mindenképpen elgondolkodtatóak. Nem kell feltétlenül
krisnásnak lenni hozzá, hogy észre vedd, hogy a húsevéssel
szenvedést okozol más élőlényeknek, a drogoktól kifordulsz
önmagadból, az anyagi örömök ész nélküli hajszolása pedig kiégett
roncsot csinál belőled idős korodra. Nem tapasztaljuk azt, hogy
elriasztanánk az embereket a szövegekkel. Sőt nagyon széles réteg
hallgat minket. A hardcore rajongóktól kezdve, a Krisna-völgyben lakó
második avatott brámanákon és az 57 éves öregemen keresztül, a
nyírcsászári polgármesterig, aki a városháza összes alkalmazottjával
meghallgattatta a lemezt. (Gondolod, milyen boldogok lehettek :)))

Egy 108 kontra Slapshot vita során Choke azt állította, a hardcore-ban
nincs helye a vallásnak. (A 108 egyike volt a legnevesebb krishnacore
zenekaroknak.)

Gulab: A hardcore, számomra legalább is, őszinteséget (is) jelent. Itt
mindenki őszintén elmondhatja, hogy mit gondol, mik az érzései. Az én
életem erről a dologról szól, ezért, hogy-hogy nem, erről énekelek. (Ki
gondolta volna...) Erre jönnek ezek a minden nemű egyéniséget
nélkülöző komoly hardcore filozófusok és ismételgetik a mások által rég
megrágott, lenyelt, majd visszaöklendezett HC kliséket. Már ne is
haragudj meg, de én rosszul vagyok az ilyen emberektől. Persze akinek
nem inge, ne vegye magára. Nagyon sok jó fej hardcore rajongót is
ismerek, akiknek csomó intelligens kérdése szokott lenni a Krisna-
tudatról, annak ellenére, hogy nem akar krisnás lenni. (Vagy még nem
döntötte el)

Mit szeretnétek kifejezni a „Nem kívánok mást...” című számotokkal?
(Nekem a dal üzenete a YOT „A Time We'll Remember” témájához
hasonlatos.)

Gulab: A „Nem kívánok mást...” című dal mondanivalója nagyon
kézenfekvő. Mindig emlékezz Krisnára! Semmi sem olyan fontos, mint
ez. Az jelenti az élet tökéletességét, ha a nap huszonnégy órájában rá
gondolunk. Ezt a célt csak nagyon komoly tréninggel érhetjük el és egy
élet munkája. (jó pap holtig tanul) Ha valakit érdekel, miért kell mindig
Krisnára gondolni, kérdezze meg a fórumunkban, vagy írjon e-mailt. Itt
nem szeretném untatni azokat, akiket nem érdekel. Gyanítom, hogy ők
vannak többen. :)

Szerinted mit fogtok csinálni úgy húsz év múlva?

Gulab: Hogy mit fogunk csinálni húsz év múlva? Tuti, hogy zenélni
fogunk, Krisnáról fogunk énekelni és iszonyú sok rajongónk lesz. :)
Komolyra fordítva: Túl régóta vagyok krisnás ahhoz, hogy másképpen
tudjak élni. Ugyanakkor Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy
ezer ember közül egy van, aki érti Őt és ezek közül is ezerből egy, aki
valóban el is éri. Remélem, hogy az "egyek " közé fogok tartozni.

Milyen manapság Eger underground élete?

Gulab: A 80-as években, de még inkább a 90-es évek elejétől úgy 96-ig
nagy mozgás volt Egerben. Kukurikú, Gusztus, Áprilisi Hóesés,
Akcióegység, Kizárt Dolog, Irgalmatlan Nővérek, Boston Klinika,
Fermentatio, Flag of Hate, Anger, Corpse, Forcas. Hozzávetőleges
időrendi sorrendben. Mostanában pangás van. Hardcore csak a Tango
van, meg mi. Általában együtt szoktunk nyomulni, nagyon jó haverok
vagyunk. Igyekszünk valami kis színt vinni Eger underground életébe.

Koncertjeiteken hallottam pár feldolgozás tételt. Miért pont ezeket
választottátok, mit jelentenek számotokra ezek a dalok? Mit kell
tudnunk a lemezen található Boston Klinika számról?

Gulab: Játszunk pár feldolgozást a koncerteken. Olyan számokat, amik
hatással voltak ránk vagy zeneileg, vagy a szövegük miatt. Az „It's my
life” szövege egy mondatba tömörítve arról szól, hátha valaki nem
tudja, hogy azt csinálok, amit akarok. Én ezt úgy értelmezem, hogy ha
ne adj isten én krisnás akarok lenni, akkor senki ne akarjon meggyőzni
az ellenkezőjéről, mert ez az én életem és úgy élem, ahogy nekem
tetszik. Amikor a Cro-Mags-ék a „Life of My Own”-t írták komoly
bhakták voltak. A szám arról szól, hogy milyen az anyagi világ és milyen
benne a helyzete az élőlénynek. Szerintük nem túl rózsás. (Szerintem
sem). Szoktuk még játszani az Elit Osztag Árulóját, ami a képmutató
embereket állítja pellengérre. (Köztük engem is, hehe!) Valamint
játszunk egy Boston Klinika szerzeményt, aminek az oka, azon túl,
hogy egyik fő zenei hatásunkként szoktuk emlegetni a Bostont az,
hogy egy nagyon kedves régi barátom kedvenc száma volt, aki kb két
és fél éve eltűnt és azóta sincs róla semmi hír. A Boston koncerteken
mindig ketten énekelték Dugóval ezt a számot.Mostanában készülünk
frissíteni a repertoárt két meglepetés feldolgozással. Mind a kettő
klasszikus és húsz évnél öregebb.

Végszó?

Gulab: Mivel így is épp eleget szövegeltem már, :) a végszó legyen
annyi, hogy mindig énekeld:
Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare

(Vagy legalább hallgasd) :)